albumkritika | psyclon nine – we the fallen
az első zenei bejegyzésemben már szó volt az új psyclon nine albumról.azóta eltelt egy kis idő, és már magaménak tudhatom a lemezt.az érzelmek vegyesek.
az album hivatalosan 2009.09.09-én jött ki a metropolis records gondozásába,de természetesen már napokkal a megjelenés előtt meg lehetett szerezni kevésbé legálisan.a frontember/énekes ner0 bellum egy interjú során már elmondta ,hogy soha nem fognak már olyan “gagyi ebm”-et játszani mint a divine infekt időszakban és ugyan ebben az interjúba magukat már metál együttesnek aposztrofálta, éppen ezért volt várható ,hogy az új lemezen több lesz a black metal hatás mint az előzőeken.
az albumon 12 szám található..tulajdonképpen hangzásilag hasonló a lemez mint a 2006-ban kiadott crwn thy frnicatr, amire black metal vokál, minimális elektronika és helyenként előtérbe kerülő torzított gitár volt a jellemző.egyértelműen látszik ,hogy ner0-ék sokat dolgoztak az anyagon , de nekem valahogy mégis unalmasnak hat az egész.a szintetizátor témák szinte minden számban hasonlóak (már ahol van) , az albumon az “ének” végig egy torzítással hallható (kivéve az Under The Judas Tree című számban mivel itt a tiszta ének is megjelenik.ha ner0 énekli borzalmas, ha nem akkor is.) , a gitártémák is olyanok mintha már hallottam volna máshol őket és néhol már túl sok a dob és nagyon elnyom minden más hangszert.csak ,hogy folytassam a negatív dolgokat, a 12 számból kapásból három számomra teljesen felesleges tölteléknek tűnik (például az előbb említett Under The Judas Tree a There But For The Grace Of God és az As One With The Flies).
mindezek mellett azért vannak jó pillanatok is, itt kiemelnék néhány erősebb szerzeményt:Thy Serpent Tongue, We The Fallen , The Derelict (God Forsaken), Bloodwork.továbbá a bleeding through-os Brandan Schieppati-vel felénekelt Widowmaker-t és a az introt (Soulless (The Makers Reflection)) amelyben a suicide commando-s Johan is segédkezett.
nekem személy szerint a “gagyi ebm” vonal jobban tetszett, vagyis inkább az tetszett.a crwn-t is sokat kellett hallgatnom , lehet a we the fallen-nek is több időt kell adnom ,hogy azt mondjam rá ,hogy jó.valószínűleg ezzel az új hangzással a psyclon nine nagyobb tömegeket hódít meg, arról nem is beszélve ,hogy ez a black metálos bohóckodás jobban eladható mint az industrial\ebm (lásd dawn of ashes).mindenesetre a közhely ide is igaz ,hogy a kevesebb néha több.
értékelés:10/6
a psyclon nine jelenleg turnéztatja új albumát a ruinatour keretein belül az imperative reaction társaságában.
itt egy rossz hangminőségű 2009-es felvétel.
Kategória:music | 7 Comments
Címkék:black metal, industrial, nero bellum, psyclon nine, we the fallen
7 hozzászólások a következőre: “albumkritika | psyclon nine – we the fallen”
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!
Keress!
hát az ebéem már nem trú. ők mostmár a metált bírják. amúgy jóféle lett a cikk.
koszonom majsztro:)
fogalmad nincs arról amiről írsz…
valami indokot uram? eléggé jártasnak mondhatom magam industrial vonalon szóval velem lehet vitatkozni. érdemben.:)
megjegyzés de csak zárójelben.(azért mert industrial/ebm berkekben már sztárnak számító zenekarokról írok az nem azt jelenti ,hogy csak ezeket a bandákat követem figyelemmel)
“ez a black metálos bohóckodás jobban eladható mint az industrial\ebm” – nálam ez már nem zene , vagyis teljesen bekategorizálhatatlannak tartom . egyes számokban a sátán hörgése jut eszembe róla , másokban a pokol sikolya , vagy a purgatórium rezzenései . teljesen beteg, életunt és skizofrén szövegvilággal párosulva . akik eddig valamennyire kedvelték őket – mint te is – azok közül sokan megriadnak attól amit “alkottak” – vagyis szerintem kevésbé eladható ez a stílus , mint az eddigi .
ha azt vesszük számításba ,hogy a metál még mindig nagyobb tömegeket vonz mint az aggrotech,terror ebm vagy hellektro (ahogy jobban tetszik) akkor szerintem ez az album igenis eladhatóbb.
nem riadtam meg egyáltalán, crwn után nem is vártam mást. nem mondom azt ,hogy nincs semmi igazság abban amit leírtál , másként viszonyulunk az albumhoz. mindenesetre pörög nálam sokat a lemez , szokni kell.
Én nem vagyok egyáltalán otthon ezekben a műfajokban (EBM, Aggrotech, stb:.) szóval a dolog ezen részéhez én nem szólok hozzá. Ez az első P.N. album amit hallottam legelőször – eddig többet nem is hallottam, szóval viszonyítási alapom nincs, de majd lesz – és nekem eléggé bejön ez az album. Black metalt viszont eléggé sokat hallgatok. Azt viszont nem értem, hogy ebben az hol van? Egyedül a vokált nevezném Black metalosnak, minden másban nem. Gitár van benne, de a riffek egyáltalán nem blackesek, méginkább szimplán industrialosak.. helyenként igen kevés is van belőlük. Hallgasson meg valaki egy-kettő “alapabb” black metal zenekart (pl:. Bathory, Gorgoroth, Darkthrone, Marduk, Impaled Nazarene – bár ebben sok másabb, közeli műfaj is van pl:. grindcore, hc-punk, thrash) és egyből hallani fogja, hogy ez bizony nem Black metal – a vokált leszámítva. Persze, ez semmit nem von le számomra az albumból, mert nekem tetszik, nem műfaj alapján kategorizálom a tetszést. Az eladhatóságról meg annyit, hogy én ezt nem nevezném annyira eladhatónak.. persze, van ebből a műfajból néhány “befutottabb” zenekar, de azokat se látni úgy igazán TV-ben, vagy rádióban.. ez nem valami énekelhető pop-rock. Egyébként meg jó lett a cikk, csak nem értem, hogy miért kell ezt egy műfajhoz csatolni, amihez nagyon minimális köze van zeneileg. Meg én is úgy töltöttem le az albumot, hogy itt milyen black metalos dolgokat fogok hallani.. ugyan nem hiányolom őket, csak ez így megnevezésileg csalóka.